Rengeteg oldalt végigböngésztem, és szebbnél szebb dolgokat láttam, csak
ámulok és bámulok, és szeretnék én is ilyen profi munkákat készíteni, de
nem hiszem, hogy valaha is elérek ilyen szintre. Mindegy, azért én
próbálkozom.
Most éppen a csokigyurma téma izgatott legjobban, természetesen muszáj
volt kipróbálnom. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült, összeállt,
ahogy a nagykönyvben meg van írva. A formázás már kissé macerásnak
bizonyult, mert rettenetesen olvadt a kezem melegétől. Úgyhogy sűrűn
került be a hűtőbe a massza, és a kész mű is.
Íme a recept:
1 tábla csoki (jó minőségű lehetőleg, lehet ét vagy tej), 6 dkg méz. Ha fehér
csokit használunk, fele mennyiségű méz kell hozzá. Ezt még nem próbáltam,
de rajta vagyok... Szóval a csokit gőz fölött megolvasztjuk, a mézet egy
külön edényben langyosra melegítjük, a kettőt összekeverjük. És keverjük-
keverjük-keverjük, majd kiborítjuk sütőpapírra, vagy szilikon lapra, és addig
gyúrogatjuk, míg a zsiradék távozik belőle. Na igen, ilyenkor a kezünk csokis-
trutyis lesz, amit célszerű időnként letörölgetni, de kitartás, és meglesz az
eredmény. Ha kész, kellően ruganyos és zsírmentes a cucc, folpackba be-
csomagoljuk, nylonzacsiba tesszük, és mehet a hűtőbe egy napra. Utána
csak kivesszük, szobahőmérséketen picit hagyjuk pihenni, és lehet vele dol-
gozni. Én rózsákat kreáltam belőle, mivel eléggé olvadozott, nem lettek töké-
letesek, de azért felteszek egy képet, milyen lett.
Nos, a kép sem valami éles, de sebaj. Azért a gyerekek odavoltak tőle,
hogy milyen finom. Ezért már megérte!
